Intel X25-M 40GB (SSDMAEMC040G2C1)

Zitat: Ez a néhány teszt remélhetőleg elegendő ahhoz, hogy ki tudjuk választani a nekünk megfelelő SSD-t. Nagy SSD elemzésünkben tettünk egy kijelentést, miszerint az SSD-k esetében nem a szekvenciális tempót kell figyelni (amit a gyártók előszeretettel szoktak hangoztatni), hanem a véletlenszerű olvasási és írási sebesség a mérvadó. Nos, ezt egy kicsit át kell fogalmaznunk. Átlagfelhasználói szempontból nagyon úgy tűnik, hogy az IOps-ok száma lényegtelen, mert a nagy, érezhető sebességbeli ugrást a HDD-ről SSD-re váltás után azonnal megérzi az ember, itt kb. 10-100-szoros szorzóval számolhatunk, ha azt vesszük, hogy a HDD-k ~350 IOps-szal olvasnak, a leglassabb SSD pedig 3500-zal, a leggyorsabbak pedig 35 000-rel. Ellenben SSD és SSD között csak nagyritkán érezhető a különbség, legalábbis akkor, ha azt az operációs rendszer és a felhasználói programok tárolására szánjuk. A Windows és a programbetöltős tesztekből kiderült, hogy a leglassabb és a leggyorsabb SSD között is csak minimális, 1-2 másodperces különbségeket lehet kimérni, ellenben ha HDD-ről váltunk SSD-re, akkor a betöltési idők akár negyedére vagy ötödére is csökkenhetnek. Felmerül a kérdés, hogy ez vajon minek köszönhető? Lassú lenne a processzor/memória az SSD kiszolgálására? Hogy ezt kiderítsük, készítettünk néhány tesztet. Az OCZ RevoDrive-ot a programbetöltős tesztekben lemértük egy 4 GHz-re tuningolt Core i7-870 mellett is. Ez a CPU a tesztekben alapórajelen, azaz 2,93 GHz-en jár, tehát 36%-os tuningról beszélhetünk. Mint kiderült, az SSD-t a processzor fogja vissza, hiszen az esetek többségében gyorsulást tapasztaltunk a processzor tuningját követően. Mindez azonban nem jelent semmit a többség számára, ugyanis nemhogy a 4 GHz-re tuningolt, de még az alapórajeles Core i7-870 sem éppen nevezhető átlagprocesszornak. Mindenesetre jó tudni, hogy ha az ember tuningolja a processzorát, akkor végre nem csak a játékok/programok lesznek gyorsabbak, hanem a betöltési idők is lerövidülnek, legalábbis egy SSD-vel, és a háttértár nem fogja vissza a gépet. A nagy, érzékelhető ugrás a HDD-ről SSD-re váltásnál következik be. Most elvileg az lenne a következő lépés, hogy ajánljuk az egyes SSD-ket, de annak nem lenne értelme, hiszen SSD és SSD között igen nagy lehet a különbség, és hogy kinek melyik a megfelelő, az inkább a felhasználási területtől függ. Egy otthoni PC-be vagy notebookba, arra, hogy a gép válaszideje csökkenjen, gyorsabban töltődjenek be a programok, lényegében bármelyik SSD megfelel, az SSD az asztali és a notebook HDD-ket egyaránt könnyedén verik ezen a téren. Ebben az esetben abszolút nem számít, hogy az SSD 4000 vagy 40 000 olvasást képes teljesíteni, mert nem érezhető a különbség. A random I/O-sebesség akkor válik érdekessé, amikor valami komolyabb dolgot szeretnénk csinálni a géppel, de még ebben az esetben is csak akkor, ha szerverről van szó, mert nem ismerünk olyan munkaállomásokon használt programot, aminek a random I/O lenne a fontos. Ha a max IOps a cél, akkor jelenleg a Sandforce tűnik a nyerőnek, olvasásban enyhén veri az Intel, de írásban már nem, RAID-ben pedig egészen brutális értékeket produkál, mindennek tetejébe a teljesítménye sem csökken drasztikusan használat közben. Ha a szekvenciális tempó a fontos, mert mondjuk sokat másolunk vagy nagy fájlokkal dolgozunk akkor a Toshiba T6UG1XBG jelölésű vezérlője tűnik a nyerőnek (Kingston SNVP325-S2), ez lényegében az általunk tesztelt RAID-ekkel van egy súlycsoportban. A Sandforce 275/265 MB/s-es reklámozott értéke nem igazán reális, legalábbis a tesztekből ez derült ki. Ezt a sebességet csak a tökéletesen tömöríthető adatok másolásánál képes fenntartani, de a valóságban igen ritka, hogy ilyen adatokkal találkozzunk. Az sem sokkal gyakoribb, hogy állandóan tömörített fájlokat másoljunk, de mégiscsak jobb, ha nem kell ezzel foglalkozni, mint hogy azt figyeljük állandóan, hogy na most ez a fájlmásolás/mozgatás/beolvasás/kiírás lassú lesz vagy gyors? Vélemény...